Egy már biztos kényszeres vagyok. Mindenben igyekszem a legjobb lenni, leggyorsabb, "legszebb", legokosabb, a LEG!
De mint minden amit igazán elhatároztam eddig bukó.
Egyszerűen, minél jobban akarom, annál kevésbé megy. Tegnap is például lefagytam...nem először. Próbáltam tökéletes lenni, megfelelni a ki nem mondott, el nem várt... de nem ment. Pedig nagyon akartam, és jót akartam, és egyszerűen felsültem. Egy elég kényelmetlen helyzetben ráadásul.
Ezt már a munkámban is észre vettem. Minél jobban akarom, nem megy. Pedig a számokat hozni kell. És ha nem hozod, bajba kerülsz. A lesz*rom érzés is csak ideig-óráig működik.
És tanácstalan vagyok ilyenkor. Instrukciókra lenne szükségem. De nem mondják. Pedig néha kell. Olyan, amit tényleg lehet használni. Eddig volt segítségem, de most nincs. Elment...
Eszem azt mondja, menj tovább, jó úton haladsz...de a szívem mindig visszahúz. Tényleg meg kellene tennem azokat a lépéseket, amit egyáltalán nem akarok megtenni. Mindent nem veszíthetek el egyszerre.
És nem a szerelemről van szó, hanem mindenről. Munka magánélet, család, barátok, minden. Legutóbb új életet akartam, elmenni, itt hagyni mindent, de nem megy. Pedig nem tesz jót nekem az, ha mindig visszatérek a "csapdába".
Ma is olyan embert kerestem meg, akinek a múltamban a helye, nem a jelen vagy a jövőben. Sok szenvedést okozott nekem anno, és tanácstalanságot.
Üzenem: mindennek ellenére igyekszem, tudom nem kell, nem kérte senki, de saját magamnak kell megfelelnem, és ha ezzel változtatok a jelenlegi helyzeten, akkor már megérte. Nem gondolom túl, de én ilyen vagyok, nekem ezt kell tennem. Mindig megfelelni, még akkor is, ha senki nem mondja.
