- Miért tértél vissza? Miért kezdtél el normális életet kezdeni? Miért hagytad, hogy beléd szeressek? Pedig tudtad, hogy nem maradhaszt. Én megbíztam benned. Ha tudnád mi az igaz szerelem eszedbe se jutna megint elhagyni. Elég! Amikor először tűntél el mellőlem megfogadtam, hogy soha nem foglak elfelejteni. De tudod mit? Ezek után esküszöm soha többet nem fogok egyetlen gondolatot rád pazarolni. Többé nem akarlak látni.
- Te jó ég, haldoklom.
- Dehogy haldokolsz, csak össze tört a szíved.
- De hogy fájhat ennyire?
- Az emberi szív törékeny jószág.
- Annyira szeretlek. Mindig is szerettelek. Te vagy a lelki társam. Az igaz szerelmem.
- Én is szeretlek téged. Az irántad érzett szerelmem a legmeghatározóbb része az életemnek. És soha nem foglak elfelejteni.
- Akkor maradj velem.
- Nem lehet.
- De mihez kezdhetnék nélküled?
