Tegnap nagy takarítás volt. Egyedül. Rettegtem, hogy egyedül kell lennem.
Korán reggel kipattantam az ágyból, és neki estem. Szándékosan korán kezdtem, mert úgy volt G ( Dzsi ) átjön. Addigra szerettem volna egy tiszta, illatos lakásban fogadni őt. Délutánra bejelentkezett nagyobbik bátyám is, egy kis tanácskozásra.
Szobám rendbe rakása, portalanítás, mütyürök művészi elhelyezése, porszívózás. Röpke 2 óra! alatt végeztem. És ez volt a legkevesebb. Apu szobája, függönyök leszedése, mosása, porszívó, portörlés, erkély, előszoba...és Anyu szobája.
Kétszer kellett kifordulnom, mert képtelennek éreztem magam arra, hogy eltegyem az ágyneműjét, ami várta őt. Az éjjeli szekrényén elpakoltam a csoki maradékot, a negrot, a vattákat. Letakarítottam a szekrényeket, tv-t. Függönyt is is mostam. Annak ellenére, hogy egész nap szellőztettem, amikor délután bementem, Anyu illat fogadott.
Éppen porszívóztam, mikor G telefonált, hogy sajnos nem tud jönni, mert elaludt. Annyira elvoltam a gondolataimmal, hogy igazából fel sem fogtam, hogy mit mond. Máskor csalódott lettem volna, sőt reggel még úgy voltam vele, hogy ha nem jön, akkor megőrülök a magánytól. De akkor semmit nem éreztem.
Sikerült 6 óra alatt kitakarítani úgy a lakást, hogy egyszer sem kezdtem el őrjöngeni. Gyors ebéd után a felejtést és az elterelést választottam. Nézzünk filmet.
Már ép untam, mikor hallottam, hogy érkezik a bátyám. Majdnem 3 órát volt velem, amiért nagyon hálás vagyok. Beszéltünk pár szót Anyuról, hogy a közeli és távoli ismerősök hogyan reagálnak a hírre. Aztán család, szerelem, munka, filmek, zenék. Nem emlékszem mikor beszéltünk ennyit egyben. Talán soha.
Tehát túl éltem a rettegett napot, nagyjából egyedül, Nem kaptam idegösszeroppanást, vagy bármi mentális balesetet.
Nem a legvidámabb napom volt, de jobb volt mint amire számítottam.
Sajnálom, részvétem. Én is csak ennyit tudtam mondani mindig. Mi mást lehet ilyenkor mondani? De amikor hallod, akkor már a 10. alkalommal untam. Köszönöm a család nevében, és ennyi.
Gondolataim össze-vissza ugrálnak, majd össze szedem magam.
